CukojBojsÓ blogocskája^^

Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben. A ki nem mondott szó... Szavak. Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, többet is. Nem törődsz vele. Különböző helyzetek vicsorgó játékaként éled meg gyakran, hogy ki kellene…

Néma az út, kihalt a táj. Beszélnék, de nem tudok. Fúj a szél és poros a szám. Elmondanám, ha engednéd, hogy néma az út és kihalt a táj. Kiáltanám, ha kérdenéd, hogy minden üres és fáj!   

Végül mindenem eladtam. Korhadt gerendám átléptem, s utoljára tíz körmömmel a falba véstem fájdalmam.

Álmodtam egy szép tavaszt, egy virágzó nyarat, Benne éltem, de ezután is bennem marad. Elhervadtak a virágok, hullanak a levelek, Velük együtt hervad el szánalmas életem. Sajnálom, hogy megszerettem, De már mindegy, mert elvesztettem!

Utolsó könnycsepp arcomon, Utolsó csókom az ajkadon, Utolsó szavam: búcsúzom...  

 "Amit egyszer lezársz azt nem jó újra kinyitni, mert soha sem tudod, hogy mi fog belőle kisülni."Forrás: Sapii^^ Saját idézete:)

"Elvesztettem abban az esztendőben minden illúziómat, az emberekbe vetett hitemet, [...] olyan mély volt a szakadék, amibe zuhantam." 

Olyan életet élünk, amelyet nehéz élni. Cselekedeteinket nem mindig tudjuk a dolgokról támadt látomáshoz igazítani. (Azt hiszem megpillantottam sorsom színét, és máris szétfoszlik a tekintetem elől.). Fáradozunk és küzdünk, hogy visszanyerjük magányunkat. S mintha egyszerre…