CukojBojsÓ úrhölgy látom beindultál, most meg majd győzök commentelgetni. ;D
Hogy vagy egyébként? Részletes beszámolót kérek. :)

Köszönöm kérdésed, azt hiszem kicsit ambivalens érzéseim vannak :) Egyrészt örülök, hogy megtaláltam azt, aki képes bármit megtenni azért, hogy engem mosolyogni lásson, aki mellett elfeledem a problémáimat. De mindez nem olyan könnyű. Túl szépnem tűnik, hogy igaz legyen :) De ha nincs velem (ami ugye lég gyakran előfordul, mivel kolis vagyok), akk egyszerűen azt érzem, hogy minden összeomlik, minden rossz eszembe jut, elbizonytalanodom vele kapcsolatban is. Megtapasztaltam azt is, hogy mi az, hogy féltékenynek lenni, bár ebből sosem adódott probléma köztünk, én még a lightos kategóriába tartozom a féltékenységet illetően :D Néha azt érzem, hogy a távolság túllép a kapcsolatunkon, de aztán ismét lenyugszom. Gyakran sírok minden kisebb dolog miatt, amit magam sem tudok megmagyarázni. A múltkor legyőzött sakkban, és akk is már majdnem sírtam :O egyszerűen ilyenkor nem értem magam, hisz' nem ilyen voltam, ezt te is tudod. Rémálmaim vannak, hol azt álmodom, hogy én csalom meg a barátomat, hol azt, hogy ő csal meg, de nem értem miért, mert tulajdonképpen minden rendben van köztünk, annak ellenére, hogy nagyon sok dologban különbözünk. Azt hiszem, mostmár felkeresem a kollégiumban a pszichológust :)
Ami a családomat illeti, anyámék egyre többet veszekednek, apám egyre többet néz a pohár fenekére, talán ezért is van az, hogy ritkán vagyok otthon, mostanában már inkább otthon sem alszom.
Egyszerűen rohadtul utálom a kollégiumot, és a benne lévő embereket 1-2 kivételével.

De összességében azt hiszem nincs okom panaszra :)

Most te jössz ;)

@CukojBojsÓ: ha van egy párod, akkor érzékenyebb leszel mindenre (legalábbis a többség). Szóval szerintem Veled is ez van.