...az ember nem óhajt megváltozni.
Nem igaz, hogy nem tud.
Nem igaz, hogy képtelen rá.
Az igazság az, hogy nem akar.
Hiába mondjuk, hogy "szeretnénk megváltozni, de nem tudunk".
Nem igaz.
Nem akarunk.
Valamiért jó nekünk itt a rosszabban - akármilyen szenvedéssel is jár.
Ezt itt tanuljuk meg a pokolban.
Nem kell a megtisztulás!
Nem kell a Fény, a Boldogság, a Béke.
Nem kell a Szabadság!
Túl nagy ára van.
Inkább maradjon a szenvedés.
Ezt persze nem mondjuk ki. Nem is sejtjük, hogy így van. Azt mondjuk, hogy szeretnénk meggyógyulni, szeretnénk jobb sorsot élni - de nem tudjuk, hogyan, mert egy mélyebb akaratunk, melyet nem ismerünk föl magunkban, nem ezt akarja.
Ragaszkodunk valamihez, ami ehhez a gyötrelmes, "nem szeretem" állapothoz köt bennünket.
Ez a mi konok, tudattalan döntésünk.

Müller Péter: Örömkönyv