Most egy kicsit a félévről továbbtanulásról és egyéb dolgokról szeretnék beszélni. Ma mikor megkaptam a félévi bizonyítványom, bizony kicsit elszégyelltem magam. Hisz magam is tudom, hogy ennél azért igazán többre vagyok képes. Valljuk be egy 3,6-os átlag nem egy nagy teljesítmény... Anyám, úgy beszélek mint egy stréber :) De ez így van. Ha vinni akarom valamire az életben, akkor bele kellene húznom, mert ez bizony édes kevés. Márpedig ha pszichológus akarok lenni, akkor meg kell erőltetnem magam, mert elég magas pontszámok kellenek hozzá majd végzősként. Addig még van 2,5 évem... (Néha kicsit bánom, hogy öt éves, gyakorlatilag nyelvi előkészítőre jöttem) Az a baj, hogy ma már minden a félelmetes jövőről szól. Már manapság mindenhol azt hallod, hogy "Tanulj, mert így nem viszed sokra az életben." Be kell vallanom, hogy tényleg nem így terveztem a félévem... Csak sok dolog összejött, sokminden nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna, sokszor nem tudtam koncentrálni... Na meg persze néhány tanár, meg a módszereik hagynak némi kívánnivalót maguk után. Tanárváltások: óó, hát mert az egyik Amemrikába megy tanítani (mai napig sajnálom, hogy itthagyott minket, a legjobb tanár volt az iskolámban, sőt a legjobb tanár akit valaha ismertem) jövőre is valószínűleg két tárgyból is új tanárt kapunk... Ráadásul reáltárgyak, amik nekem így sem nagyon mennek, nemhogy a többi tanárral... Hihetetlen, hogy ma már tényleg minden erről szól, és mindent a nyakunkba akasztanak. Igen, nyilván, ha már ilyen suliba járok (elég színvonalas országos szinten), megkövetelik azt is, hogy ne a színvonalát rontsam a sulinak. Nem tudom mi lesz velem több mint két év múlva, bár van egy olyan sejtésem, hogy még nagyobb követelményekkel állítanak szembe.

Mindenesetre nem szeretnék az egyik legnagyobb álmomról lemondani: arról, hogy pszichológus legyek.