Kész, vége. Végérvényesen ki vagyok akadva. Pasik, család, minden. Azt se tudom hol áll a fejem.
3 pasi. Az egyik szeret, a másik kezd belém szeretni, a harmadikat meg én szeretem. Ennyi, ezzel mindent elmondtam. Az élet egy nagy kicseszés, nekem már kurvára elegem van belőle. Mert neki most "nagyon-nagyon tetszik egy lány". Én meg ne haragudjak rá. Persze nem ő tehet róla, de nekem még attól szarul esik. És még megkérdezi, hogy: "de miért nem mondtad hamarabb, hogy bejövök neked?" Egyrészt, sztem látszott. Másrészt meg most ezt nekem kellene mondani? Jó tudom, 21. században élünk, de akkoris. A kurvaéletbemár ezzel a kicseszett élettel. A másik kettővel is mit kezdjek? Ajj, nemtudom mit csináljak... nekem csak ő kell. Nem más, ő. Ezzel az érzéssel nem tudok mit csinálni. Ha bunkón viselkedik, akkor is kell, ha normális, akk is, egyszerűen szeretem. Pedig az elmúlt napokban eléggé összetört, a mai nap már végérvényesen betett nálam. Jelenleg ott tartok, hogy el kellene szívni egy cigit. De ha kimegyek, apuék felkelnek, és buktavan.:D Ablakon meg nincskedvem most mászni. Tehát marad az őrlődés, és írás ide, amit megintcsak nem kellene, ugyanis nem személyes blognak indult. De ehhez már a naplóm is kevés, hihetetlen vagyok. Na meg még mindig ezen vagyok fennakadva, hogy miért nem vette észre. Írtam neki most, hogy a barátaimnak nem hagyom, hogy tapizzanak. Szájba rugdostam volna érte, hogyha csak havernak tekintem.:D Napersze ez neki nem tűnt fel, mert nála ez természetes. -.-
De könyörgöm mit is vártam egy olyantól akinek 16 éves létére volt már vagy 25 barátnője? Megváltást?
De mégis ő más volt... Ő olyan normális(nak tűnt). Persze, mert nekem azt mondta, velem bárhova elmenne. És azt sem felejtem el, mikor nekem panaszkodott, hogy nincs egy normális bnője, pedig mindent megtenne azért hogy legyen. Persze mondhattam volna neki, hogy: ittvagyok én. Nem tettem, lehet minden jobb lett volna, ha hamarabb lépek. De elbasztam. Mint mindig, mindent. Sosem volt egy rossz szava rám. Amikor nem ért rá, hogy beszéljünk, felajánlotta, hogy másnap fussunk össze beszélgetni. Hihetetlen egy srác :) Épp ezért szeretem. Jó, voltak megnyilvánulásai, ezt aláírom (mint pl. két nappal ezelőtt). De bocsánatot kért érte, és én amúgy sem tudok rá haragudni. Nem tudok vele mit kezdeni. Persze most be fog csajozni, és én nem is vethetem a szemére. Tudja, hogy ez nekem most rossz, és kérdezte is, hogy jól gondolja-e. De megnyugtattam: "túlélem." Persze, hisz nem tudok mást csinálni. Mint túlélni.
Ez még csak egy előhalál. 
Muszáj erősnek lennem, és túllépnem ezen az egészen. Csak már teljesen ki vagyok borulva. De megpróbálom magam összekaparni a padlóról, bár nem lesz könnyű.....

P.S.: Elnézést a csúnya kifejezésekért(ez is annak a jele, hogy ténylegesen kiakadtam).