Hmmm...nagyon mai a vers nálam. Papámnak (utolsó nagyszülőm) múlt héten volt agyvérzése. Túlélte és kórházba került. Bementünk, bár apám előre figyelmeztetett, hogy nem a legszebb látvány. A bal felére teljesen lebénult, pelenkázzák, az ellátás pocsék és a Papa is borzalmas állapotban. Az agyvérzés mindenre kiterjedt. Bár a jobb kezét tudja mozgatni, enni egyedül nem tud, úgy kell etetni. És igazából párszor nem tudja, hogy mit beszél, sok mindent beképzel magának és van amire nem emlékszik...szerencsére engem megismert.

És igen. Ordítani, sírni akartam, a torkom kapart. De mégse tettem. Hihetetlenül tudok küzdeni az "erős férfi" fellépés érdekében, közben meg lehet ez az egyik legnagyobb baromság. Inkább jön ki düh formájában a tragédia nálam. Hazaérve addig ütöttem a járdát amíg véres nem lett az öklöm...

@Sárky: Nagypapád agyvérzését már említetted korábban, és sajnálom :/ (egyébként ugyanez a szitu a dédnagyanyámnál, ő is lebénult fél oldalára úgy fél éve, és most otthonban van :/:/) De magadban ne tégy kárt...Ne úgy vezesd le a feszültséget, mert az nem vezet semmi jóra...
Vigyázz magadra, mert belőled csak egy van:) (a többiek többen vannak, őket könnyebb pótolni:D) Na, de tényleg vigyázz magadra^^

@CukojBojsÓ: tényleg említettem volna? o.O Fura...

@Sárky: Igen, említetted: cukojbojso.blog.hu/2009/11/22/mai_kep#comments

Ja igen. Köfi.

@Sárky: Igazán nincs mit :)