Most egy kis személyes dolog következik:

Tegnap egyedül voltam este a koliszobában. A többiek mind ma reggel jöttek be. Ilyen még soha nem fordult velem elő. Hihetetlenül marcangoló érzés fogott el, egyedül éreztem magam. Nem tudtam mit kezdeni magammal... Szabályosan sírógörcs kerülgetett.  A keményebb dolgok nem ütnek ki ennyire, mint most egy kis egyedüllét. Bár én sokszor vagyok így. Amíg társaságban vagyok, elfeledtetik velem a rossz dolgokat, olyankor mindig jobb kedvem van. Aztán, ha felülök a buszra, vagy kicsit is egyedül leszek, elfog a melankólia. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért... Igaz hogy tegnap este velem volt barátnőm éjfélig a szobában, de amint kiment, úrrá lett rajtam a magányság érzete. Ilyenkor gyorsan előkapom a naplót, és körmölök... Hihetetlen vagyok :)

Na, mindegy, csak most ezt valahova ki kellett adnom magamból :)