Nyugtalanság lázában égek,
Zörgetek, hívok, jelt adok:
Támadom a közömbösséget,
Hogy tudják, lássák: itt vagyok.
Itt van egy szív az álmaival,
Ember az emberek özött,
Akit nem tép ki már a vihar:
Gyökere szívós, megkötött!
Terhem - emberhez méltó gondok,
Elmém e korral egykorú,
És addig én sem leszek boldog,
Míg egy ember is szomorú.
S hol mások mindent pénzre váltanak,
Elosztom önzetlen szívem,
Hogy egyszer magamra találjak
S felujjongjak mindenkiben.
Ha csak hallgatnék, csak erjednék,
Megölhetne egy pillanat,
És letagadnák, elfelednék,
Hogy itt éltem, ez ég alatt.
Ezért vitázok, zajt idézek,
Zörgetek, hívok, jelt adok,
A csókból, csatából részt kérek,
Csókra, csatára itt vagyok.
Utolsó kommentek