Nehéz lenne elmondanom, mi az, mi kísérti napjaim. Szavak kellenének, hogy megértsd, mi jár a fejemben. Én, aki mindig - mindent meg tudok magyarázni, most bambán ülök előtted és nem tudom, hogyan is meséljem el neked.
Magamba zárom a gondjaimat, a gondolataimat. És én rónám fel neked, hogy falak mögött élsz?
EGY nagy titkomat már felismerted: Nagyon törékeny a lelkem. Kicsit sem vagyok erős magamban. De álarcot hordok, hogy a világ ne lássa, mennyire sebezhető vagyok.
Szeretem a falaim biztonságát. Lehet, így kevesebb barátom van, de aki van, azok előtt nyitott könyv vagyok.
Sajnálom, hogy nehezen bízom az emberekben. Alattomosak, gúnyosak és önzőek.
Kevés az igazgyöngy a sárban.
Nekem TE lettél az igazgyöngyöm. Törölgetem a sárt, hogy egyre fényesebben ragyogj. És csak remélni tudom, hogy sikerül mindent letörölnöm., hogy nekem ragyogj!
Várom, hogy csillanjon fényed és elrejthessem mélyen magamban.
Ha végre sikerül, senkinek sem adom át.
Csak féltve őrzöm lelkednek minden apró álmát...
Utolsó kommentek