"Ó, jól tudom, vannak hibák, amiket soha nem vall be az ember. Csak azokat vallja be, amelyek beismerése semmibe se kerül. Persze, a hamis alázatosság hangján. "Ez igaz, lobbanékony vagyok, torkos vagyok." Bizonyos értelemben ez hízelgő is lehet. De nem valljuk be, ha hazugok vagyunk, hiúk, irigyek. Mindig a másik ember hazug, a hiú. És különben is, ha az ember a dühkitöréseit bevallja, ezzel lekerüli, hogy a többi hibájáról kelljen szólnia. Aki a maga jószántából vádolja magát, annak hibáit nem firtatjuk, nem igaz?"