A baj az, hogy így nem tud segíteni az se, aki szeretne. Csak lehet, hogy legféltettebb félelmeidet, bánataidat olyannak mondod el, aki nem szeretne segíteni...sőt. :/

@Sárky: De nem, nem mondom el senkinek...Néha csak így felületesen beszélek 1-2 dologról, de akkor is már másnap mikor megkérdezik, hogy "Na, jobban vagy már?" Akkor mosolyogva mondom, hogy "igen, sokkal jobban" Nem szeretek másokat fárasztani a problémáimmal...

@CukojBojsÓ: hm. Én többször segítettem vagy próbáltam segíteni embereken. Sokszor neten keresztül egy (gyakorlatilag) vadidegennek, hogy lelkileg helyre állítsam. Nem kaptam még kamu hülyeséget és ennek örülök is. És szívesen segítek. Ami már nem annyira szokott jólesni, hogy siker esetén, az e-mailozás (ugye való életben nem ilyen egyszerű megszüntetni a kapcsolatot/kapcsolatokat) abba marad, mivel többé-kevésbé segítettem neki és neki ennyi "elég is volt" (talán túl erős kifejezés) belőlem. Szóval nekem még sose volt probléma, hogy "fárasztottak" a problémáikkal emberek, sőt örömmel segítettem, csak utána az a zérus hála, amit kaptam, na az nem esett jól. Ilyenkor érzem utólag elpocsékolt időnek.
( Internetes segítséget értsd: kérdez-felelek oldalak )

Én is segítek másoknak segíteni:) Azt hiszem ezért is szeretnék pszichológus lenni. Na de most kérdem én, hogy lehet egy olyan emberből pszichológus, aki a saját problémáit sem tudja megoldani(bár másokét viszont annál inkább). Sajnálom, hogy a segítséged után az emberek már nem kértek belőled :/

@CukojBojsÓ: nekem is sokszor hasonló a helyzet. Mi erre vagyunk jók. :D