CukojBojsÓ blogocskája^^

"...az emberek lecsupaszítják magukat, azért, hogy nagyszerűbb életet éljenek (és nem valami másik életért). A "lecsupaszítás" szónak ezt az egyetlen értelmét fogadom el. A "meztelennek lenni" mindig megőriz valamit a fizikai szabadságból, kéz és virágok összhangjából, a föld és az emberitől megszabadult ember szerelmes harmóniájából, ó, igazán áttérnék, ha nem ez volna a vallásom. Ma úgy érzem, megszabadultam a múltamtól, mindattól, amit elveszítettem. Semmi mást nem akarok, csak ezt az elzártságot, ezt a zárt tert, -tisztán látó és türelmes áhitatot. [...] Én úgy érzem, életem fordulópontján vagyok, s ennek oka nem az amire szert tettem, hanem az, amit elveszítettem. Zabolátlan és mély erőket érzek magamban. Nekik köszönhető, hogy úgy kell élnem, mint ahogy élni akarok. Mindentől távol ér a mai nap, mert egyetlen erőm a szeretet meg a csodálkozás. Könnyes arcú, naparcú élet, sótlan élet, amelyben nincsenek áthevült kövek, élet, ahogy akarom, ahogy szeretem, kétségbeesésem és szeretetem erői összefognak becézésére. A ma nem megtorpanás igen és nem között. Hanem igen és nem. Nem, és lázadás minden ellen, ami nem könny és nem nap. Igen arra az életre, amelynek ígéretét először érzem. [...] a jövendő bizonytalan, de múltammal és önmagammal szemben korlátlan szabadság. [...] Olyan mintha újra kezdeném a játszmát, nem leszek se boldogabb, se boldogtalanabb."