"Elég néhány nyomorúságban eltöltött év, és kialakul érzékenységünk. [...] Ez az érzékenység különféle területeken nyilvánul meg, s a gyermekkor lappangó, materiális emléke magyarázza. [...] Annál, aki ráébred, ebből fakad a hála, tehát a rossz lelkiismeret. Ha más környezetbe kerültünk, akkor az elveszített gazdagság érzése. A gazdag embernek az ég ráadás, természetes adomány. A szegény szemében az ég újból végtelen kegyelem. A rossz lelkiismeretből felfakad a vallomás."
"Jól érzi magát az őszinteségben. Ritka eset"
"...A boldogság gyakran csak a szerencsétlenségünk fölötti szánakozás érzése."
"...Csak az számít, hogy emberiek legyünk és egyszerűek. Nem; az számít, hogy igazak legyünk, és ebben minden benne foglaltatik, az emberiesség és az egyszerűség is."
"A kérdés lényege a következő: az igazságosság eszméjéért fogadjunk-e el ostobaságokat? Válaszolhatunk igennel: ez szép. A nem: becsületes."
Az élet szerencsétlenségből szövődik. Belesimul e fájdalmas szövetbe, az esti hazatérések közé építi fel napjait, magányossága, bizalmatlansága, csömöre közé. Belenyugvónak hiszik és szívósnak. Minden a lehető legjobban folyik. Egyik nap jelentéktelen incidens: barátja szórakozottan válaszolgat. Hazamegy. Megöli magát."
"Boldog vagyok, vagy boldogtalan? A kérdés nem fontos. Fellobbanva élek. Dolgok várnak rám, emberek, bizonyára én is várok rájuk, minden erőmmel, szomorúságommal áhítom őket. De itt a csöndből, a titokból nyerek életet. Nem érezni a szükségét, hogy önmagunkról beszéljünk, csoda."
Utolsó kommentek