Miért van az,
hogy mindig azt imádjuk,
aki hűtlen, aki mást szeret?
Miért van az,
hogy szívrepesve várjuk,
pedig tudjuk,
hogy rajtunk csak nevet?
Miért van az,
hogy titkon könnyet ejtünk,
ha a múlt emléke énekel?
Bár találhat
szebbet-jobbat lelkünk,
azt az egyet nem feledjük el.
Reviczky
2009.06.23. 11:42
Címkék: vers kép
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://cukojbojso.blog.hu/api/trackback/id/tr901202975
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek