HTML

CukojBojsÓ blogocskája^^

Hát nemtom mit írhatnék...ez a blog a lényem lesz...nem, nem az életem...hanem én magam...Hogy valójában ki vagyok...mindezt versekkel, idézetekkel megtűzve, az ismeretlenség homályában...

Címkék

csakúgy (50) idézet (224) kép (152) közlemény (29) nemtom (51) saját (31) vers (36) zene (25) Címkefelhő

Naptár

január 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

  • Sárky: @CukojBojsÓ: van benne valami. Mondjuk ez az álom nem hiszem, hogy nagy titok. Úgy gondolom ebből ... (2011.01.08. 11:55) Ez annyira illik rám :)
  • Sárky: @CukojBojsÓ: ez a megfosztottság önmagában még nem veszi el az élet értelmét, a boldogságot. :) (2011.01.08. 11:53) *
  • Sárky: @CukojBojsÓ: más jellegűekre. (2011.01.08. 11:52) Mai idézet :)
  • Sárky: @CukojBojsÓ: ha van egy párod, akkor érzékenyebb leszel mindenre (legalábbis a többség). Szóval sz... (2011.01.08. 11:52)
  • CukojBojsÓ: Anyagi, vagy más jellegű dologra gondolsz? (2011.01.08. 10:37) Mai idézet :)
  • Utolsó 20

Karinthy Frigyes-Előszó

CukojBojsÓ 2009.05.10. 12:01

Karinthy Frigyes-Előszó

 

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

 

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

 

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a
valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

 

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

 

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

 

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

Címkék: vers

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cukojbojso.blog.hu/api/trackback/id/tr771112769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása