Bocsi, hogy mostanában nem nagyon vannak posztok, de egyszerűen nem tudom mi van velem. Még késztetést sem érzek arra, hogy posztoljak. De fogok :)
Sokat gondolkodtam mostanában, hogy mi is van velem. Rájöttem, hogy nem is vagyok most szerelmes, sőt mostanában nem is voltam. Egyszerűen, csak megbolondulok - nem találok erre jobb kifejezést most - hogyha a közelemben van. Csak vonz magához. De nem szeretem, mert akkor ha nincs a közelemben nem érzek semmit, sőt van, hogy nem is gondolok rá napokig. Szóval, ahogy a barátnőm mondaná: ez csak egy téves riasztás volt.
Most pedig elcsesztem egy újabb lehetőséget. A pénteki bulin összejöhettem volna valakivel, mert mint utólag kiderült tetszem neki, és hát ő is tetszik nekem. Csak ez utólag derült ki. Mert ugye ő olyan kis félős, és nem mer odamenni a csajokhoz. Ez nem baj, de hogyha tudtam volna ezt, hogy tetszem neki, akkor odamegyek hozzá, nem vagyok szívbajos, bulin meg pláne nem. De hát haverom ezt is utólag mondta. És most a srác úgy néz ki, hogy mással jön össze, szal mostmár mindegy. Mindketten elszúrtuk... Összejöhettünk volna, de hát mostmár neki más kell. Ez az én formám. Itt volt pedig a lehetőség. Én most pedig idegbeteg vagyok, és joggal mondhatjátok, hogy elszúrtam, vagy hogy nem kellene emiatt idegeskednem, majd jön más. De ez van most....
Utolsó kommentek