Mai kép
2009.11.22. 20:51
Címkék: kép
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cukojbojso.blog.hu/api/trackback/id/tr581544703
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sárky 2009.11.23. 18:17:15
Oké. Húh. Nem lesz könnyű de leírom.
Vannak akár internetes oldalak ahol olvashatjuk, de sokszor vehetjük az életet is: a legtöbb embert azért nyilvánvalóan érik kellemetlenségek és elfogadom, hogy ezt mindenki máshogy éli meg.
Nekem is voltak kellemetlenségek, tudom neked is és be kell valljam, lány létedre nagyon keményen megállsz a lábadon. Viszont van egy határ, amikor egy ilyen kellemetlenséget olvasva, vagy hallva látod a másik reakcióját akkor több dolog is az eszedbe juthat:
- Bakker, hogy bírja ezt ki ilyen "könnyen"?! (elfogadom)
- Teljesen együtt érzek vele, én is ennyire ki lennék borulva.. (elfogadom)
- Húha, szerintem kicsit eltúlozza, ennyire azért ne legyen elkeseredve.. (elfogadom)
- Te atya ég, mi a kurva élet bajod van neked fiam? El vagy kényeztetve mint a kurva élet! (nem fogadom el)
Utóbbira szeretnék neked példát linkelni és szeretném olvasni a véleményedet is róla.
www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok__513863-en-ezt-mar-nem-birom-ki-
Pár szót az oldalról: sokan baromkodnak, sok a kamukérdés, de megismerkedtem pár nagyon rendes emberrel is már rajta. És vannak rajta olyanok is mint ő. Akik nem írnak kamukérdést, de számomra egy feltérképezhetetlen lelki világgal rendelkeznek. 15 éves fiú és azt írja "én ezt már nem bírom ki [SZOMORÚSZMÁLYLI]". Mert a barátnőjét nem látta egy hétig. O MÁLY GÁD! És tudod ilyenkor csendben hozzáteszem, hogy oké...ha én is ilyen lennék ilyen gyengelelkű, akkor édesanyám halála után felvágtam volna az ereimet és nem írnám ezt. De az a vicc, hogy nem kell a legrosszabb momentummal példálóznom. Nemrég volt utolsó nagypapámnak agyvérzése. Akkor egy ilyen gyerek, aki így ki van mert egy KIBASZOTT HÉTIG nem látta a barátnőjét mi a faszt csinál? Kiugrik a 8-dikról? Mert ha a mostani problémája miatt így ki van borulva akkor nem tudom, mit tenne pl a legutóbb leírt szomorú tragédiánál.
És legnagyobb poén az egészben az, hogy ő még nagyon is erős lelkűnek számít (csak most pont őt találtam), mert vannak nála 100000x rosszabbak. "Nem láttam, egy napig a barátomat/barátnőmet és nagyon rosszul vagyok, egész nap csak sírok"
Nekem egyszerűen egy ilyet olvasva, vagy hallva hányingerem lesz.
Ne haragudj, hogy ilyen tsúnyán fejeztem ki magam. :/
Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Vannak akár internetes oldalak ahol olvashatjuk, de sokszor vehetjük az életet is: a legtöbb embert azért nyilvánvalóan érik kellemetlenségek és elfogadom, hogy ezt mindenki máshogy éli meg.
Nekem is voltak kellemetlenségek, tudom neked is és be kell valljam, lány létedre nagyon keményen megállsz a lábadon. Viszont van egy határ, amikor egy ilyen kellemetlenséget olvasva, vagy hallva látod a másik reakcióját akkor több dolog is az eszedbe juthat:
- Bakker, hogy bírja ezt ki ilyen "könnyen"?! (elfogadom)
- Teljesen együtt érzek vele, én is ennyire ki lennék borulva.. (elfogadom)
- Húha, szerintem kicsit eltúlozza, ennyire azért ne legyen elkeseredve.. (elfogadom)
- Te atya ég, mi a kurva élet bajod van neked fiam? El vagy kényeztetve mint a kurva élet! (nem fogadom el)
Utóbbira szeretnék neked példát linkelni és szeretném olvasni a véleményedet is róla.
www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok__513863-en-ezt-mar-nem-birom-ki-
Pár szót az oldalról: sokan baromkodnak, sok a kamukérdés, de megismerkedtem pár nagyon rendes emberrel is már rajta. És vannak rajta olyanok is mint ő. Akik nem írnak kamukérdést, de számomra egy feltérképezhetetlen lelki világgal rendelkeznek. 15 éves fiú és azt írja "én ezt már nem bírom ki [SZOMORÚSZMÁLYLI]". Mert a barátnőjét nem látta egy hétig. O MÁLY GÁD! És tudod ilyenkor csendben hozzáteszem, hogy oké...ha én is ilyen lennék ilyen gyengelelkű, akkor édesanyám halála után felvágtam volna az ereimet és nem írnám ezt. De az a vicc, hogy nem kell a legrosszabb momentummal példálóznom. Nemrég volt utolsó nagypapámnak agyvérzése. Akkor egy ilyen gyerek, aki így ki van mert egy KIBASZOTT HÉTIG nem látta a barátnőjét mi a faszt csinál? Kiugrik a 8-dikról? Mert ha a mostani problémája miatt így ki van borulva akkor nem tudom, mit tenne pl a legutóbb leírt szomorú tragédiánál.
És legnagyobb poén az egészben az, hogy ő még nagyon is erős lelkűnek számít (csak most pont őt találtam), mert vannak nála 100000x rosszabbak. "Nem láttam, egy napig a barátomat/barátnőmet és nagyon rosszul vagyok, egész nap csak sírok"
Nekem egyszerűen egy ilyet olvasva, vagy hallva hányingerem lesz.
Ne haragudj, hogy ilyen tsúnyán fejeztem ki magam. :/
Kíváncsi vagyok a véleményedre!
CukojBojsÓ 2009.11.23. 18:32:44
"...be kell valljam, lány létedre nagyon keményen megállsz a lábadon." Hát köszönöm, igyekszem :)
És ismerem az oldalt :)
Bár a srác szerintem is túlreagálja a dolgot, tényleg csak néhány napot kellene kibírnia, pláne meg hogyha tartják is a kapcsolatot, akkor nem értem, miért ez a nagy letargia. Sokan tényleg túlreagálják ezeket a dolgokat, olyanokat élnek meg tragédiaként, ami miatt nem kellene siránkozniuk. Komolyan ha ennyi bajom lenne, hogy egy hétig nem láthatnám a barátomat (ami mellesleg nincs is, de végül is ez most nem ide tartozik), nem nyílna panaszra a szám, mondhatni boldognak érezném magam. Nyilván szomorú időszak lenne, de túlélném és úgy gondolnám, hogy ez csak egy dolog ami megerősíti a kapcsolatunkat. De persze azt nem tudhatom, hogy egy ilyen esetben valójában hogy viselkednék, de úgy érzem, hogy nem fognám fel ilyen tragikusan :)
És ismerem az oldalt :)
Bár a srác szerintem is túlreagálja a dolgot, tényleg csak néhány napot kellene kibírnia, pláne meg hogyha tartják is a kapcsolatot, akkor nem értem, miért ez a nagy letargia. Sokan tényleg túlreagálják ezeket a dolgokat, olyanokat élnek meg tragédiaként, ami miatt nem kellene siránkozniuk. Komolyan ha ennyi bajom lenne, hogy egy hétig nem láthatnám a barátomat (ami mellesleg nincs is, de végül is ez most nem ide tartozik), nem nyílna panaszra a szám, mondhatni boldognak érezném magam. Nyilván szomorú időszak lenne, de túlélném és úgy gondolnám, hogy ez csak egy dolog ami megerősíti a kapcsolatunkat. De persze azt nem tudhatom, hogy egy ilyen esetben valójában hogy viselkednék, de úgy érzem, hogy nem fognám fel ilyen tragikusan :)
Utolsó kommentek